Az 1956 október 23-i magyar forradalom a korabeli holland napilapok tükrében

1956 Forradalom
Budapest

Kiegészítés az 1956 október 23-i magyar forradalom külföldi értékeléséhez

1956 október 23.
Budapest: a forradalom híre a külvilág számára

A De Telegraaf  1956 október 24-i kiadványának címlapja

Magyarország egyik nemzeti ünnepnapja, október 23-a mindannyiunk számára a totalitarizmus szörnyűségeinek és a totális diktatúra elleni nyilt fellépésnek állít monumentális emlékeztetőt. Ezért célom az, hogy a forradalom kirobbanásának korabeli külföldi értékelését kibővítsem a kevésbé ismert Hollandia sajtóorgánumainak ismeretterjesztő célú szemléltetésével a teljesség igénye nélkül.

 

1956 október 23-a eseményeinek visszahangja betöltötte a világsajtót. Az emberiség huszadik századi történelmének középső szakasza: a bipoláris világ hidegháborújának időszaka a mai napig hat. Magyarország történelme a vasfüggöny izoláltságában telt. A Rákosi rendszer keményvonalas, sztálinista diktatúrát jelentett, annak minden ismérvével: koncepciós perek, kivégzések, a lakosság szabadságjogainak semmibe vétele, titkosszolgálati eszközök alkalmazása a lakosság kárára, egypártrendszer, a Szovjetunió Kommunista Pártjának teljes kiszolgálása, terror, erőszakos élelmiszer rekvirálás, kényszerbeszolgáltatási rendszer, alacsony életszínvonal, túlerőltetett nehézipari beruházások és sorolhatnám tovább százával e tragikus rendszer eszközeit. A magyar társadalom a második világháború után egy a szovjet konstans katonai megszállás eredményeként kikényszerített politikai folyamatsorozat végén, a Magyar Dolgozók Pártjában tömörülő kommunisták vezetése alá került.

 

A második világháború szörnyű veszteségei, az ország újjáépítésnek óriási költségei, a nyersanyagok hiánya és a háborúsjóvátétel ellehetetlenítette azt a típusú tőkeigényes nehézipari fejlesztési struktúrát, amelyet a szovjet nehéziparosítás jelentett. A lakosság életszínvonalát terrorral és önkényes kényszerrekvirálással alacsonyan tartották, annak érdekében, hogy a Szovjetunió érdekeit kiszolgálják. A súlyos terhet személyes hiányosságok és tévedések sora súlyosbította. Rákosi Mátyás, akit Magyarországon leginkább a „mindenható” Sztálinhoz hasonló hősi személykultusz övezett, annyira követte „mesterét”, hogy joggal tekinthető „Sztálin legjobb tanítványának”. Maga Sztálin is túlzásnak tartotta Rákosi túlbuzgását, így Rákosi pszichológiai problémái tovább nehezítették a történelmi szituációt. Sztálin halála után egy átmeneti enyhülési folyamat volt megfigyelhető, amely Nagy Imre miniszterelnöksége során ment végbe. Rákosi ekkor átmenetileg engedni kényszerült, de ahogy a szovjet vezetőségben lefolyt harcok engedték számára, megtorpedózta a Nagy-kormány 1953-as programját és visszaállította a sztálinizmust. Rákosi küzdelme a hatalomban maradásért, pártvezetőtársainak hataloméhsége és a magyar társadalom elégedetlensége 1956 során kulminálódott.

A Szabad Nép 3. oldala 1956 október 24. (Het Vrije Volk)

 

 

A hidegháború 1956-ban egyik csúcspontján járt: a Varsói Szerződés tagállamainak lakossága alacsony életszínvonalat és kiszolgáltatottságot élt át. Az 1956 nyarán bekövetkezett poznani munkásfelkelés mellett, a világpolitikát a párhuzamosan lefolyó szuezi válság és a magyarországi forradalom és szabadságharc rázta meg. Az események jelentős hatással voltak egymásra és ezek a felhasznált forrásokon keresztül is jól érezhetők. A források többek között azt is jól szemléltetik, hogy a sajtó miként vont párhuzamot a lengyelországi és magyarországi események között. A lengyel kommunista párt reformer vezetőjének, Gomulkának október 20- i a lengyel párt központi plénumán elmondott antisztálinista beszéde indukálta a már amúgyis elégedetlen magyar fiatalok körében annak a lehetőségnek a gondolatát, hogy ki kellene fejezni a rendszerrel szembeni ellenérzésüket egy a lengyelséggel szimpatizáló felvonulás keretében. Hollandia korabeli napilapjai azért nyújtanak fontos forrást, mert jól megvilágítják azt a problémakört, amelyet az 1956 október 23-i budapesti tüntetés és az abból kifejlődő forradalom majd szabadságharc tudósításakor a nyugati államok sajtója tapasztalt. Ugyanakkor a korabeli holland napilapok remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy ne csupán a nagy nyugati sajtóorgánumok szemszögéből ismerhessük meg a 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal szemben kialakult társadalmi hangulatot. A hollandok által eleinte csak „magyar felkelésnek” nevezett világtörténelmi esemény fogadtatása azért is fontos számunkra, mert nem csupán az események fogadtatása ismerhető meg, hanem azok a gondolatok is, amelyek a cikkek szerzőit befolyásolták. Ezért az alábbiakban 1956 október 23 eseményeit az október 24-i holland nyelvű napilapok hasábjain megjelenő cikkek hangulatán, tartalmán és megjelenésén keresztül mutatom be. A forrásdokumentumok tanulsága szerint a hollandok a nyugatnémet és osztrák sajtó nyomán közvetítettek az események alakulásáról. Legalábbis az 1956 október 23-i forradalom és a következményeként kirobbant szabadságharc első részében. Habár eseteként átvették teljesen a nyugatnémet és osztrák híreket. Cikkeikben általában tárgyilagosságra törekedtek. A cikkek hangulata pedig egyértelműen a korabeli hidegháborús hangulatot tükrözte.

 

 

A korszak egyik legpatinásabb holland napilapja, az Algemeen Handelsblad volt az egyik olyan holland sajtóorgánum, amely címlapon tudósított az 1956 október 23-a magyarországi eseményekről. Az Algemeen Handelsblad nemzeti liberális gazdasági lap volt, amelynek október 24-i száma kiemelten foglalkozott Magyarország helyzetével. „Orosz csapatok segítik a magyarokat a zavargások megállításában”. Alcím: „Nagy ismét miniszterelnök”. A címlapon Nagy Imre és Gerő Ernő fényképe jelent meg illusztrációnak. A cikk szerzője az 1956 október 23-i délutáni-éjjeli, illetve a 24-i hajnali eseményekről tudósított. Hosszasan, de némileg pontatlanul. Az eseményeket a „hatalmas zavargások” kategóriájába utalta. Azt könyvelte el nagy eredménynek, hogy a diákok délutáni felvonulását engedélyezték, annak ellenére, hogy röviddel előtte betiltották azt. A helyzet súlyosságát azzal hangsúlyozta, hogy a kijárási tilalom és a szükségállapot bevezetését már a címlapon feltüntette, míg az eseményeket a harmadik oldalon folytatólagosan adta közre. A szerző a lap beállítottságának megfelelően a címlap főkarakterét, Nagyot „megtisztult” titoistának titulálta és helyzetét ingatagnak vélte. A cikk szerzője meglehetősen jól értesült volt, mivel kiemelte az október 19-i eseményt, amikor rengeteg egyetemista diák visszaadta a kommunista ifjúsági mozgalom tagsági igazolványát. Az 1956 október 23 délutánján lefolyt demonstrációt, egy a lengyel nép iránti szimpátiát kifejező tüntetésként írta le, ez a szemlélet egyébként a vizsgált cikkek egyik általános jellemzője volt

 

A demonstrációt a Petőfi Klub szervezte, amely a szerző megállapítása szerint egy nacionalista kommunista értelmiségi kör volt. Ez a megállapítás szintén visszatért több holland napilap hasábján. Egy érdekes paradoxon megállapítása, amely jól jellemezte a magyarországi helyzet kettősségét, mivel a kommunizmus elmélete internacionalista volt, nem pedig nacionalista. Az író kihangsúlyozta, hogy a városközpontban összegyűlt demonstráló tömeg békés volt. Kizárólag magyar nemzeti jelképeket és szimbólumokat vitt magával, valamint csak nemzeti érzületű dalokat énekelt. Többek közt az évek óta betiltott Himnuszt is. A szerző külön részletezte, hogy a nemzeti kokárdák és zászlók közt egyetlen vörös zászló sem volt. A tömeg felvonult a Bem József térre, akiről ismertették, hogy az 1848-as magyar forradalom egyik lengyel hőse volt. Itt a demonstráció a sajtó- és véleménykinyilvánítás szabadságát követelte, valamint indítványozta az életszínvonal növelését, a sztálinizmus eltörlését, a külkereskedelem szabadságát, az urán kitermelés újra szabályozását. A szerző hangsúlyozta, hogy a felvonulás nagy figyelmet kapott a városban és a diákok közé nagyszámú munkás és alkalmazott is becsatlakozott, így szolgálaton kívüli katonák is. Tudósította olvasóit arról, hogy a budapesti demonstrálók egy másik csoportja megpróbálta eltávolítani Sztálin hatalmas bronzszobrát, valamint arról is, hogy a vörös csillagokat leszedték a házakról. A szerző jelezte, hogy a Parlament felé vonuló tömeg a szovjet csapatok kivonását is elkezdte követelni, amely után a helyszínre érkeztek a katonaság egységei is. Itt megtalálható egy pontatlanság, mivel azt állítja bizonytalankodva, hogy a karhatalmi egységek eleinte könnygázt alkalmaztak, de mivel nem oszlott fel a tömeg néhány lövés is eldördült. Viszont nem fogalmaz pontosan, így nem derül ki, hogy mikor és hol, valamint az sem, hogy ki kire adott le lövéseket. A cikk hangsúlyozta, hogy a hivatalos rádióadás szerint számos áldozat volt és pontosan megfogalmazta a magyar kormány kezdeti álláspontját is: „fasiszta és antikommunista elemek kik megpróbálták megdönteni a Magyar Népköztársaságot.” Tehát puccshelyzetet diagnosztizált. Nagy Imre éjszakai kormányra kerülése után a helyzet további alakulását nem látta kedvezőnek, mert Nagy nem tudta semmilyen ígérettel sem azonnal megállítani a helyzet eszkalálódását

Az Algemeen Handelsblad egy másik cikkében nyíltan „felkelésnek” nevezte az eseményt: „a sztálinizmus elleni heves lázadás”. Az éjszakai magyar vezetőségbéli változásokról az volt a véleménye, hogy Gerő Ernő a szovjet csapatok és az új stáb segítségével képes lehet megállítani a helyzetet, csakúgy ahogy Gomulka tette. Ebből a szempontból vélte érthetőnek Nagy visszahelyezését. Szerinte Nagy csupán azért volt népszerű a magyarok körében, mert korábban az egyik magyar pártszárny vezetőjének számított, akit Rákosi kitúrt a vezetőségből és pártból egyaránt. Egyébként egy moszkvai bizalmi kommunista ember. Véleménye szerint bárhogyan is alakul a helyzet az hatalmas presztízs veszteséget jelenthet a magyar kommunistáknak. A cikk szerzője a Nagy-Hegedűs cserét (Nagy Imre Hegedűs Andrást váltotta a miniszterelnöki poszton), illetve a magyar kommunista párton belüli szárnyharcokat, továbbá Rákosi eltávolítását a hatalomból mind olyan jeleknek értelmezte, amelyek a kommunisták gyengeséget bizonyították. Az orosz megszálló csapatok belpolitikai rendfenntartásban való aktív részvételét, pedig úgy fogta fel, hogy a magyar társadalom távolabb áll a kommunizmustól, mint a lengyel. Nézete szerint Nagy Imre egy totalitárius kommunista, de politikai programja nem a sztálinista keményvonalas nehéziparosítást utánozta. Pontosan ismertette Nagy karrierjének főbb mozzanatait: orosz hadifogság az első világháború során, csatlakozás a szovjet forradalomhoz. Hazatért az első világháború után, de moszkovitaként már a Kun Béla-féle „puccs” után menekülnie kellett, majd a kommunista győzelem után 1953-ig a magyar kommunista vezetőség egyik funkcionáriusa. Ezután részletezte 1953-as miniszterelnöki programjának eltéréseit a nehéziparosítás sztálini rendszerétől. Azt várták tőle ebben a válságos pillanatban, hogy majd megoldást nyújt a kialakult akkut társadalmi problémára, például a kolhozosítás beszüntetésével. Jól látható, hogy részletesen ismertették a politikai körülményeket és szereplőket.

 

 

Érdekesség, hogy saját kommentárja mellett bemutatta azt is, amit a hivatalos kommunista propaganda harsogott a forradalomról. Ezek alapján megállapította, hogy a kommunisták szerint a nyugati érzületű értelmiség ellenforradalmi bandákkal keveredve okozta a felfordulást. A szerző úgy vélte, hogy az esemény jelentősége abban rejlett, hogy felboríthatja a szovjet- magyar szövetséget. A magyar társadalom szerinte nem tehetett mást, mert olyan szövetségi rendszerben és társadalmi rendben létezett, hogy meg kellett újra egyeznie a megszállóival, mivel a szomszédos szláv államokban nem talált jelentős támogatásra. Meglátása szerint a lengyel és magyar helyzet között az volt a különbség, hogy míg a lengyel nép az új államát a szovjet befolyásnak köszönhette, addig a magyar nem. Továbbá a lengyelek pont emiatt voltak rugalmasabbak a szovjet megszállókkal szemben. Úgy gondolta, hogy habár a lengyelek sem kedvelik az oroszokat, mégis kénytelenségből együttműködnek vele. Értesülései szerint amelyet a két államból menekült disszidáltak elmondása alapján alakított ki. Gomulka és lengyel köre nacionalista, hasonlóan a magyar demonstrálókhoz. Ez is jól szimbolizálja mindkét nép kénytelenségét, kényszerét, mivel a kommunista eszme nem gyökerezett meg a társadalomba és emiatt mindenképpen valamilyen kényszert kellett alkalmazni. Ez a lengyelek esetében az új állam volt, de a magyarok esetében ilyen nem volt. Véleménye szerint ez volt az oka annak, hogy a magyar kommunistáknak nagyobb terrort kellett alkalmazniuk. Ezt bizonyította a szerző szerint Gomulka helyzete is, aki Rajk Lászlóval ellentétben nem lett felelősségre vonva és kivégezve. Ez egy propaganda fogás lehetett, hiszen Rajk László kirakatpere és kivégzése inkább egy a kommunista berkeken belüli ellentét levezetése volt, míg Gomulka nem került ennyire a párt őrlőinek mélyére. E szubjektív megállapítása fakadhatott a pontos ismeretek hiányából, de szolgálhatott társadalmi hangulatkeltési célt is. Szerinte a magyar párton belüli frakciók közötti harc is lényegesen nagyobb, mint a lengyel pártban. Azt is felhozta, hogy Rákosi Tito-ellenes volt és emiatt sem tudott semmilyen komoly közeledést felmutatni a szomszédos államokhoz, még Sztálin halála után sem. Ezenfelül némi propaganda is tarkította a cikket, hiszen a szerző úgy fogalmazott, hogy „Magyarország jobban járt volna, ha a Nyugattal kereskedik”. Ezt a propagandisztikus megállapítást azért érdemes bemutatni, mert jól jelzi, hogy a holland társadalom nem volt tisztában a szovjet felszabadítás-megszállás lefolyásával és ezért is tehette azt a feltételezést meg, hogy Magyarország jobban járt volna, ha.. mintha lett volna választása, ami nem volt.

Algemeen Handelsblad 24 oktober 1956

A populista De Telegraaf címlapja a magyarországi eseményekkel volt tele: „A tüntető fiatalok a korábbi miniszterelnök, Nagy Imre visszatérését követelik. Magyarország a lengyel példát követi. Budapest el van vágva a külvilágtól. A város forrong a masszív zavargásoktól” – harsogta az október 24-i szám vezércikkének címe. A lengyel, magyar és egyiptomi események kompozíciója alkotta a címlapot. Cikkük lényegretörő, de kevésbé részletes és némileg homályosabb képet is fest le a helyzetről, mint a fentebbi cikk. A tüntetők nézőpontjából mutatta be a történéseket, így leginkább a felvonulás részletezése és a tüntetők követelései, tettei és szólamai foglalkoztatták. „Ki az orosz csapatokkal” és „új kormányt akarunk Nagy Imrével”. A szerző szerint a lengyel eseményeken felbuzdult magyarok rokonszenvtüntetése először kormányellenes, majd szovjetellenes hangulatot vett, amely a jelszavak miatt a kommunista hatalom beavatkozását eredményezte. A szerző eltévesztette a helyszínét az első fegyveres összecsapásnak, mert úgy fogalmazott – nem kizárható, hogy csupán a hatáskeltés fokozására – hogy a kezdetben békés és fegyvertelen tömegre a katonaság nyitott tüzet a magyar Parlamentnél, viszont a legsúlyosabb harcok a Magyar Rádió épületénél zajlottak. Mint ismeretes az első fegyveres kontaktusra a tömeg és az államvédelmi alakulatok között a Rádió épületénél került sor. Ez a pontatlanság fakadhat a rádióadások minőségéből is, mivel többször is említi mindkét szerző, hogy bizonytalan a rádióadás és nincs telefonos összeköttetés sem.

A frízföldi Friese Koerier az AFP hírügynökség információit használta fel. „Lengyelországgal való szolidaritás kifejezése. Nagy demonstrációk a magyar fővárosban”. Lényegesen rövidebben foglalkozik a témával, mivel a lap terjedelme is rövidebb a fentebbi két óriástól. A címlapon szerepel egy cikk, valamint a negyedik oldalon egy rövid kommentár. A Petőfi Klub egy olyan kommunista ifjúsági szervezet, amely nacionalista is egyben. Ez a tény némileg zavarta a holland újságírókat, hiszen többször is megemlítették ezt a visszásságot. Pontosan tájékoztatott az időpontról: a felvonulások délután három óra és este hat óra között zajlottak le. Hasonlóan a fenti két cikk szerzőjéhez, nemzeti felvonulásnak mutatta be az eseményt, amelybe a követelések beolvasása után a kormányalakulatok beleavatkoztak. Részletezte a tüntetők követeléseit és a felvonulás menetét. Az MTI információira hivatkozva megállapította, hogy voltak áldozatok, de részletesen nem foglalkozott az éjszakai harcokkal. Azokról a második cikkben írtak: „Magyarország a szovjet csapatok segítségét kérte”- ebben a cikkben bécsi forrásokra hivatkozva röviden feljegyezték a harcokat, amelyek során a titkosszolgálat karhatalmista csapatai csaptak össze a magyar tüntetőkből alakult felkelő csoportokkal. A szerző kiemelte, hogy a helyzet súlyosságát mutatta a magyar kormány kényszere arra, hogy a szovjet megszálló csapatok segítségét kérje a helyzet feloldására.

 

A szociáldemokrata Het Vrije Volk nagy terjedelmű vezércikkben mutatta be és további hosszabb magyarázó cikket szentelt az eseményeknek. „A magyar nép felkelt. Az oroszok beavatkoztak a véres forradalomba. Nagy ismét miniszterelnök”. A cikk a hajnali orosz bevonulással indított és csak később mutatta be magának a felvonulásnak a körülményeit. Az információáramlás rögvest megszűnt, nincs telefonosösszeköttetés és csak a Budapest Rádió adásaira lehet hivatkozni, azok is bizonytalanok – ismertette a körülményeket. A kormányzati propaganda szerint az első felkelők már megadták magukat, de e reggeli bejelentést után alig egy órával már lövések és sikolyok hallatszottak be az adásba, mielőtt Nagy Imre beszédét sugározták volna. A tüntetőtömeg létszámát kb. 200 ezer emberben határozta meg. Részletezte a Nagy-kormány első lépéseit azonban hibát vétett, mert azt a téves megállapítást ejtette, miszerint Nagy Imre maga hívta volna be a szovjet csapatokat. Írt a felkelők és Nagy Imre közötti tárgyalásokról és a felkelők követeléséről. Kiemelte, hogy maga a délutáni diáktüntetés egy bejelentett és eredetileg engedélyezett demonstráció volt. A kormány csak azután akarta betiltani, miután a szerző szerint megneszelte, hogy kicsúszhat az irányításuk alól, de ekkora már a Sztálin téren akkora tömeg gyűlt össze, hogy értelmetlen lett volna megakadályozni, végül emiatt engedélyezték azt. A cikk szerzője a magyar kommunista pártvezetőség bénultságát ugyanakkor mégis az esemény elementáris erejében vélte felfedezni, amely kormányzati csődhöz vezetett. A demonstrálók pedig egyszerre szólaltak fel Rákosi, Gerő, a Szovjetunió, a Varsói Szerződés és a jogtalanságok ellen.

 

 

A harmadik oldalon arról írtak, hogy a „magyarok kapitulációra kényszerítették a pártot”. A szerző a Budapest Rádió kora reggeli híradására hivatkozva arról tájékoztatta olvasóit, hogy a harcok kiváltó oka az volt, hogy a magyar kommunista biztonsági rendőrség alakulatai tüzet nyitottak a tömegre, amely az ellenállás hullámot és zavargásokat eredményezett. Részletezte az egész folyamatot bécsi hírekre hivatkozva: a Magyar Rádió körül lezajlott eseményeket pontosan leírta. Más holland szerzőtől eltérően nem tévesztette el a helyszínt és időpontot sem, sőt egyedül itt olvashatunk a történésekről teljes részletességgel. Kiemelte, hogy a Magyar Rádió épületét nem védték rendőrségi alakulatok, sem a magyar katonaság egységei, hanem a tömeg odavonulásának hírére a titkosszolgálat egységei jelentek meg az épületnél. A demonstrálók egy csoportja a Magyar Rádió épületéhez vonult, hogy a Jugoszláviából visszatért Gerő Ernő rádióbejelentését talán megakadályozza. Gerő ugyanis éppen arra készült, hogy bejelentse Magyarország elszakadása a Szovjetuniótól egy kitaláció. Öt teherautónyi fekete ruhás állig felfegyverzett csapat érkezett a Magyar Rádió épületéhez. A szerző szerint a tüntetők ordibáltak a fegyvereseknek és távozásra szólították fel őket. Este fél kilenckor a tüntetők egy delegációt akartak az épületbe küldeni, de letartóztatták őket. Ekkor a tömeg megpróbált betörni az épületbe, de a biztonsági alakulatok könnygázt dobtak rájuk, majd belelőtek a tömegbe. A szerző szerint ez végzetesnek bizonyult, mert ez robbantotta ki a fegyveres ellenállást. A Magyar Rádió épületénél egy halottat regisztráltak és több súlyos sebesültet jegyeztek fel. Ez az összecsapás és az éjszakai zavargások vezettek a kijárási tilalom meghosszabbításához. A Bécsbe megérkezett első menekülök október 24-én reggel hét órakor még úgy nyilatkoztak, hogy miután este fél tíz körül elhagyták a várost még nem volt hatalmas felfordulás, hanem csak békés tüntetések voltak folyamatban. A menekültek, úgy gondolták, hogy az egész este tíz óra körül kezdődhetett. E cikkből a korabeli holland olvasó részletesen értesülhetett a magyar politikai vezetőségen belüli változtatásokról, így pl. a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának átszervezéséről, a Párt Központi Bizottságának megújításáról és a Nagy Imre rehabilitációjának számos eleméről.

Nieuwsblad van het Noorden október 24. címlap

 

 

A korabeli Észak-Hollandia tartomány egyik tradicionális, nagy múltra visszatekintő sajtó publikációja, a Nieuwsblad van het Noorden címlapja a vasfüggöny állapotát jellemezte: „A vasfüggöny egyre jobban töredezett. Lengyelország után Magyarország is mozgásban. A budapesti kormányzat az orosz csapatok segítségét kéri”. A drámai cikk szerzője szerint egy békés zömében diákok részvételével megindult demonstráció a munkásság csatlakozása után fordult zavargásba. Pontosan tudósított a megmozdulás céljairól és a tömeg követeléseiről. Nagy Imre rehabilitációját és vezetőtisztségbe helyezését Gomulka és a lengyelországi eseményekkel állította párhuzamba. Kiemelte, hogy a lengyel kommunisták meg tudták akadályozni a helyzet elharapózását és az oroszok visszavonták csapataikat. A cikk nem ír szovjet csapatokról, határozottan és kategorikusan mindig az orosz hadsereg beavatkozását hangoztatta. Jól szemlélteti a helyzet visszásságát, azzal, hogy a békés tüntetők a kommunista rádióadások szerint valójában ellenforradalmár rablóbandák lennének. Ez a kettősség a kommunista lapot leszámítva mindenhol megtalálható. Az igényes munkába azonban némi elírás is megjelent, amely valószínűleg a szerkesztőség figyelmetlensége miatt jelent meg, ugyanis tévesen megállapította, hogy Bem József lengyel tábornok a Magyar 1948-as szabadságharc híres hőse volt.

De Waarheid 24-10-1956

 

A Holland Kommunista Párt hivatalos sajtóorgánuma, a De Waarheid egyedüliként egyértelműen a kormány és a hivatalos szervek beavatkozása mellett érvelt. A cikk rövid és ellenséges hangvételű, amely hangsúlytalanabb, mint a mellette leközölt lengyel vagy északafrikai eseményeket bemutató cikkek. Jól szemlélteti, hogy megpróbálták az események súlyát csökkenteni. „… ellenforradalmár bandák véres támadásokba kezdtek.” A lap egyértelműen a Pravda hollandiai szócsöve volt, így nem meglepő, hogy a cikk nem törekszik objektív bemutatásra, sem az esemény indokait, sem lefolyását tekintve. Ködösítés, talán ez amely legjobban jellemezte ezt a cikket. A cikk alapján némileg egy másik kép volt kialakítható az olvasó számára. E szerint a legnagyobb magyar felkelő csapatok már megadták magukat, a harcok kirobbanása, minden kár és áldozat kizárólag a következetesen reakciós, bűnbandáknak titulált demonstrálók hibája. A magyar politikai változtatásokról csak címszavakban emlékezett meg és a folytatólagos cikkben Nagy Imre rádió-beszéde volt kiértékelve. A cikk szerzője megírta, hogy mit állított Nagy Imre hivatalos bejelentésében, amely szerint felforgató elemek vegyülhettek a tüntetők közé, akik így békésből ellenségessé váltak. Nagy célját is kiemelte, amely a szocializmus magyar útjának fejlesztése volt. Tildy Zoltán köztársasági elnök beszédét röviden bemutatta.

Amigoe di Curaçao 24-10-1956

A Karib-tenger térségében megjelenő Amigoe di Curaçao az 1956 október 23-i budapesti eseményeket a címlapján közölte. A vezércikk címe a forradalmárok jelszavát idézte: „Ki az orosz csapatokkal!” és folytatta: „Lövések adják a magyar rádió háttérzaját. Továbbra is oroszellenes demonstrációk Lengyelországban”. A cikk szerzője szorosan együtt kezelte Lengyelország és Magyarország eseményeit. Ezen az alapon rögzítette, hogy a budapesti események a magyar-lengyel szolidaritás következményei. Eredetileg a demonstráció csupán egy békés szimpátiatüntetés volt, amely azonban a magyar kormányzat felkészületlenségének is köszönhetően eszkalálódott. A szerző külön hangsúlyozta, hogy a békés felvonulás során kizárólag magyar nemzeti érzelmű dalokat, köztük a tiltólistás Himnuszt énekelték, valamint csak magyar nemzeti jelképeket használtak. Nyoma sem volt semmilyen kommunista szimbólumnak. A lövések akkor hallatszottak be a rádióadásba, amikor éppen bemondták, hogy az első felkelő csoportok megadták magukat. A továbbiakban azonban inkább a lengyel eseményekkel foglalkozott.

 

Általánosan megállapítható, hogy az 1956 október 23-i magyar forradalom kirobbanását a holland sajtóban már az esemény másnapján részletesen bemutatták. Természetesen a cikkek nem voltak mentesek sem a személyes állásfoglalásoktól, sem a politikai véleménynyilvánításoktól. A holland újságírók többnyire igyekeztek alapos munkát végezni és ok-okozati rendszert is alkalmazni az események ilyetén alakulásának megindoklására. A holland kommunista lapot leszámítva többnyire megállapították a magyar kommunista kormányzat csődjét, amely szerintük az egyik legnyomósabb tényező volt a szovjet csapatok bevetésekor. Szembetűnő, hogy néhány esetben javarészt figyelmetlenségnek köszönhetően pontatlanságok is megjelentek, valamint a helyzet bizonytalanságát kiválóan szemléltette a cikkek bizonytalansága. A holland sajtó elítélően nyilatkozott a szovjet csapatok bevetéséről és a cikkek megfogalmazásában végig érezhető, hogy nem igen bíztak a magyar kommunista rádiópropaganda szavahihetőségében, amelyet az is alátámaszt, hogy a kommunista lapot leszámítva többségében a kommunikációs csatornákban keletkezett zavarokat, megszakadásokat is részletesen ismertették.

Források és irodalom

 

A korabeli holland napilapok forrásai:

Az 1956 október 24-i kiadványai: Algemeen Handelsblad, Amigoe di Curaçao, De Telegraaf, De Waarheid, Friese Koerier, Het Vrije Volk, Nieuwsblad van het Noorden

 

Irodalom:

Rainer M. János: Az 1956-os magyar forradalom.  Osiris, Budapest, 2016.

Tischler János (szerk.): Budapestről jelentjük… - Az 1956-os forradalom az egykori nemzetközi sajtóban. 1956-os Intézet, Budapest, 2007.

Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa. Európa, Budapest, 2004.

© 2020 L@JA

A weboldal valamennyi tartalma és szellemi értéke a szerzői jogi törvény védelmét élvezi.

©  Lajaecom

 

Amszterdam, Hollandia

  • Instagram
  • LinkedIn
  • White Twitter Icon
  • White Facebook Icon